aki dudás akar lenni
pokolra kell annak menni
ott kell annak megtanulni
hogyan kell a dudát fújni
*
De vissza is kell térnie onnan, s a pokol erőit megkötve,
megregulázva, sőt megnemesítve, annyival magasabbra kell emelkednie, amilyen mélyre
ereszkedett korábban. A Legnagyobb Énekes, Orfeusz is leszállt az alvilágba. A Sárkányon lovagló Garabonciás nem tesz mást, mint szolgálatába állítja a
Bestiát, amely már nem Sárkány többé, hanem az emberi akaratnak szolgáló
energia.
Az Emberfia is alászálla poklokra.
*
Kafka nagy pokoljáró (s a nyomában JA, Pilinszky…). Ezért is
a huszadik század – az elszabadult pokol – egyik emblematikus alakja.
Hogy mi is valójában a pokol? Kafka arra tanít, hogy az önmagamtól való teljes
eltávolodottság, elidegenedettség. A sors keze rángat, nincs magamra
befolyásom, vagy csak minimális. (A harcban közted és a világ közt…)
A lágerek is lényegében azért voltak pokoli képződmények, mert az embert tökéletesen megfosztották mindattól, ami emberré teszi, öntudatától, múltjától, jövőjétől, lett
belőle egy számadat. (És a mai társadalom hogyan áll ezzel?)
*
Csodálom azokat, akik képesek szólni minderről, képesek
kiírni magukból a rosszat. Én nem tudok, vagy csak mások szavaival. Nem tudok, az örvénylő gondolatokról, a feltörő érzéshullámokról, a földön némán
elterülő karácsonyfáról, a családot szétverő gyűlöletről, a félhalott rokonokról.
Talán a zenében?
Ahogy az itteni szövegeket visszaolvasom, az az érzésem,
hogy lármacsapás mindez a tisztaság körül, talán álszentnek is tűnhet. Mégis,
most is szeretném hinni, így az új év hajnalán, hogy felszálló időszak lesz ez
valahogyan, s hogy… He shall purify.
*
Kafka-parafrázis: bele kell ugranom a tézisbe, ha arcom is
szabdalja szét. S jobban örvendeni másfél oldalnak, mint máskor tízszer annyinak. Hát rajta, induljunk el végre a kolindálókkal,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése