elképzellek:
magas vagy, sötét szemű, hajú és bőrű,
hasonlítasz rám
e gének mindent maguk alá gyűrnek
szívós, izmos mesterember:
hajóács
a fiad már majdnem "pesti úr"
az állatorvosi egyetem altisztje
de te ezt már nem éred meg
nem is tudnád talán hová tenni
nem is szereted ezt a várost
nagy és barátságtalan
undok német szó s idegen szokások
hol vagy ó szeged s lágy vizű tisza
vágyik annak szíve vissza
csak az országúti ferences prédikátor
tiszta szózata
csak a a széna tér szénásszekerei
a petrezselyem utca székelykapuja
egy pohár híg csongrádi bor
szegedi halászlé
rézi néni könyvéből mit róza néni főz
mégis
valamit
visszaadnak az ifjúságból
csak csendes kvaterka a szomszédokkal
langyos vasárnap délután
hét gyermek és egy munkás élet minden nyűge
...az árvíz mely magába olvasztotta az életet...
nem olvasol
néha újságot talán
a kossuth-párttal tartasz
jó magyarként a szegények oldalán
álmodsz-e az ükunokával
ki éjszakánként
nem a kottapapír felé görnyed
hanem utánad kutat?
Horváth Antal és Dávid Rozália
hol vagytok, nem feleltek
eltűntetek az idő tengerében
egy szűkszavú újságbejegyzés,
keresztlevelek, anyakönyvi bejegyzések:
ennyi maradt
hol vagytok s mi módon bukkanhatnék nyomotokra
adjtok hírt magatokról
a lélek végtelen láncát elveszítve
el ne tűnjünk az idő tengerében
