2016. április 24., vasárnap

WS

Post-existentia

Nem nyughatsz addig, se halva, se élve,
míg át nem szőtted árnyad és szined
a szerelem végtelen szőttesébe, 
a béke aztán lesz csak a tied.

2016. április 10., vasárnap

Ha Bachot hallgat az ember, utána nem akar zenét írni. Minden jól van úgy, ahogy van.

A fák virágoznak a Mandula utcában, minden fűszál jól áll, van valami helye, szerepe a világban. Fölfedeztem, hogy a budapesti Örmény Önkormányzat is itt van, a közelben.

Éppen 15 éve voltunk Zakopanéban. Ott volt a fű ilyen harsogóan zöld.

Emlékszem egy kortárs kiállításra is, ahol mindezzel erős kontrasztban lévő dolgokat lehetett látni: égő gyertyákat babakocsiban, műanyag babát varrógép tűje alatt... Kérdeztük Zeuszt, az osztályfőnököt, mégis, miről szólnak ezek az installációk?

Azt felelte: gondoljátok csak, hogy rosszat álmodott az alkotó...

*

Körkörös-e az élet, az idő, vagy egyenes vonalú? Régi a kérdés. (Mondhatnám, hogy valahol én is azért írtam meg a kolinda-dolgozatot, mert ez a gondolatkör érdekelt.)

Azt hiszem, PG-nak van igaza, és egyik sem, hanem a kettő eredője: spirál. Mindig ugyanaz a probléma, amely az emberre (vagy egy közösségre) rábízatott. Mégis más, egyre magasabb szinten.