Mesterek -- It Seemed the Better Way

Székely Magda

Mesterek

Száműzetésük idején

kiváltságképp velük lehettem

mert jelenlétükből jutott

lehettem azzá aki lettem

Aztán a történet fonákja

mindegy már mi volt az oka

amit elhagytak rám maradt

a tőlük tanult etika

Bármint esett később de mégis

mércét adtak és ideált

most egyes egyedül didergek

hogy nincsenek már ideát

Leonard Cohen

It Seemed the Better Way

It seemed the better way
When first I heard him speak
But now it’s much too late
To turn the other cheek

It sounded like the truth
It seemed the better way
It sounded like the truth
But it’s not the truth today

I wonder what it was
I wonder what it meant
At first he touched on love
But then he touched on death

I better hold my tongue
I better take my place
Lift this glass of blood
Try to say the grace

Morgen...

Várad, ódon villamosok városa.
Kolozsvárban van valami morózus, végtelenül méltóságos, ugyanakkor valami lusta, elterpeszkedett is. Úgy éreztem mindig, hogy ez nagyon illik hozzám.
Szélesek, vaskosak az épületek, bármely korból maradtak is ránk. Gondolj a Mátyás-házra (mennyire más, mint a budai filigrán házacskák ugyanebből az időszakból!), a piarista templomra, vagy akár a Főtér berendezkedésére.

Várad egészen más, lágyabb, finomabb, bohémebb, nagyvonalúbb, még rossz állapotában is. A Pece-parti Párizs. A második Budapest, aminek indult, hajdanán.

Ha a város, mint olyan, nőnemű (la città), akkor ma Várad egy Léda, túl a fénykorán.
Minden gyors és kissé őrült, mindeközben lassú, álmos és provinciális, és mindez nem mond ellent egymásnak.
Folyton csilingel a villamos. Van azért ebben valami otthonos.

Szeretem Őt is, csak még nagyobb távolságtartással.

Ó, nagyságos Ady Endre, hol lesz majd lakóhelyünk?

Fekete Győr István: Négy dal Nagy László verseire

Mekkora élmény volt ezt hallani, még 2002-ben!
S tanár úr ismét komponál, évtizedes kihagyás után. Megtiszteltetés egy programban szerepelni vele, a sors különös szeszélye folytán azonos műfajban -- vonósnégyesben.

Liliom-dal

Télen sírtál te vékony liliom,

torkodig felért a hó.

Aranyfoltos pázsiton, liliom,

hajladozni ugye jó!

Tünemények előtted játszanak:

fény s levelek sűrüi,

sárgarigó szárnya ha föllebeg,

delelő nap átsüti.

Alkonyatkor öldöklő angyalok

táncolnak a tűzfalon.

Alkonyatkor bújj hozzám, liliom:

vállam árnya: oltalom.

Én fekszem itt

Én fekszem itt a kihűlt földön:

eleven kincse még a nyárnak,

vétkek s rossz jelek rohamozva

édes húsomra idejárnak.

Igazán s végleg téged várlak,

érdes tüllben gyere lassúdan,

horzsolj végig s hagyj itt örökre

izzó kikerics-koszorúban.

Várom a havat

Hó essen, olcsó öröm,

vér-emlékű szememre hó,

könnyítsen csömörömön.

Hol vagy te tündökletes

energia, hol vagy remény!

Az ész hiába keres.

Üldöz egy üszök-sötét

hattyú, csőrében krónika,

hozza a holtak nevét.

Szívemtől hessegetem,

rekeszd el hazúg hóesés,

éltető hiedelem!

Virágok, veszélyek

Széllel, fűvel haragos napvilág,

izgalmak szilaj nevelője,

medve-álmom gyilkosa, gyere már,

hadd öltözök fel ünneplőbe.

Szívjak szerelem-fertős levegőt

zajban, viharzó fényben állva –

valami lázas zenebona kell

s lezuhan szívem dérszakálla.

Csak jókedvem fagyott el, nem a hit,

még fordítom sorsomat jóra,

kesely orcámon pirinyó sugár,

nekem viharkeltő ciróka.

Jőjj rám, te boldog rázkódás hamar!

Ha élek, hát legszebben éljek.

Gyönyörű, ha féktelen szól a szám:

nyílnak a virágok, veszélyek.