Fekete Győr István: Négy dal Nagy László verseire

Mekkora élmény volt ezt hallani, még 2002-ben!
S tanár úr ismét komponál, évtizedes kihagyás után. Megtiszteltetés egy programban szerepelni vele, a sors különös szeszélye folytán azonos műfajban -- vonósnégyesben.

Liliom-dal

Télen sírtál te vékony liliom,

torkodig felért a hó.

Aranyfoltos pázsiton, liliom,

hajladozni ugye jó!

Tünemények előtted játszanak:

fény s levelek sűrüi,

sárgarigó szárnya ha föllebeg,

delelő nap átsüti.

Alkonyatkor öldöklő angyalok

táncolnak a tűzfalon.

Alkonyatkor bújj hozzám, liliom:

vállam árnya: oltalom.

Én fekszem itt

Én fekszem itt a kihűlt földön:

eleven kincse még a nyárnak,

vétkek s rossz jelek rohamozva

édes húsomra idejárnak.

Igazán s végleg téged várlak,

érdes tüllben gyere lassúdan,

horzsolj végig s hagyj itt örökre

izzó kikerics-koszorúban.

Várom a havat

Hó essen, olcsó öröm,

vér-emlékű szememre hó,

könnyítsen csömörömön.

Hol vagy te tündökletes

energia, hol vagy remény!

Az ész hiába keres.

Üldöz egy üszök-sötét

hattyú, csőrében krónika,

hozza a holtak nevét.

Szívemtől hessegetem,

rekeszd el hazúg hóesés,

éltető hiedelem!

Virágok, veszélyek

Széllel, fűvel haragos napvilág,

izgalmak szilaj nevelője,

medve-álmom gyilkosa, gyere már,

hadd öltözök fel ünneplőbe.

Szívjak szerelem-fertős levegőt

zajban, viharzó fényben állva –

valami lázas zenebona kell

s lezuhan szívem dérszakálla.

Csak jókedvem fagyott el, nem a hit,

még fordítom sorsomat jóra,

kesely orcámon pirinyó sugár,

nekem viharkeltő ciróka.

Jőjj rám, te boldog rázkódás hamar!

Ha élek, hát legszebben éljek.

Gyönyörű, ha féktelen szól a szám:

nyílnak a virágok, veszélyek.