*
Öt-hat éves lehettem, amikor apám kedvtelve szavalta A ló meghal... befejező sorait. S én kértem újra, meg újra. Olyan förtelmesen jó volt hallgatni a magyar avantgárd nagy alkotását, amilyen förtelmesen jók a Május 35-ben azok a -- nem is emlékszem már pontosan, micsoda -- furcsa összeállítású ételek-italok, a hússaláta, meg a málnaszörp...
Megdöbbentő volt, hogy ilyen is létezik, hogy ennyire szabad játékot lehet űzni a szavakkal.
S a kisgyermek végtelenül fogékony, ki tudja, mi mindent indított el ez akkor bennem, ami máig hat.
*
ó jaj
jaj
hozzám szakállasan és
vakolatlan érnek el a csodák
2 × 2 = 4
csipkebokor nyílik ki
mindenütt
de a modern lovaknak
vasból vannak a fogaik
s aki reggel
elindul nem bizonyos hogy estére hazaérkezik
az a legboldogabb akinek kifordítható a bőre
mert ki is nézhetne túl önmagán
amit fölállítunk az föl van állítva
de amit fölállítunk az nem jelent semmit
a folyók hajlandók darabokra törni ha sietni akarnak
az urak nem tudnak két lábbal lépni mint a verebek
tudjuk hogy az asszony elhagyja a párját
a majmok megnézték hátuljukat goldmann úr tükreiben és
teljesen boldogok
talán ha sakkozni tudnék
de én semmihez sem értek igazán
a levágott disznó combjai ringlispielen ülnek a kirakatokban
én láttam párist és nem láttam semmit
szeretőm másállapotban várt rám az angyalföldi állomáson
anyámnak már egészen citromfeje lett a szegénységtől
nevetni akartam előttük de nagyon szégyelltem hogy
két nadrág van rajtam gatya nélkül
vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek
vagy
vagy
madarak lenyelték a hangot
a fák azonban tovább énekelnek
ez már az öregség jele
de nem jelent semmit
én KASSÁK LAJOS vagyok
s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.
*
Ami engem megfog benne, az az elementárisan feltörő tehetségből eredő erő, a svung, ami végtelenül kifinomult érzékenységgel-érzékiséggel párosul.
Csak hát Magyarországon mindent vastag, áthatolhatatlan rétegben takar el a politikum.
Gazdag nép, amely ilyen kincseket tékozol el.
*
Olyan vagyok mint a kisgyerek
aki játszott addig játszott
míg letévedt az ösvényről
most sír
az anyját keresi.
Esti dal
Fiatal lány sétál a fák alatt
miközben halkan énekelget.
Én úgy hallom, csúf nevemet is
beköti éneke csipkéibe.
Így találkoztam veled szerelem
húsos rózsái közt virult a nyár
s hogy átléptem házunk küszöbét
magával vitt a lányka éneke.
Megpróbáltatások évadja
Megvetette mindazt, ami van
a fényt is árnyéknak vélte
követelte, ami nincs.
Hosszú, kemény harc volt ez
árnyékkal és fantomokkal
aztán egy délután
hanyattdűlt a díványon
mint aki aléltan fekszik
a sivatag tüzes homokján.
Kiáltott
sírt
megölt társait kereste
s már önmagát sem
találta sehol.
„Válogatott versek” mottója
Elértek-e oda verseim
ahová küldelek benneteket
nem tudom
nem tudom.
Elmondjátok-e
ki fiai, lányai vagytok
nem hiszem
nem hiszem.
De azért csak távolodjatok
súlyosan, mint az elefántok
nyílröpüléssel, mint a sasok
fénypáncélban, mint a halak
szelíden, mint a bárányok.
És daloljátok fennen
ég veled jó apánk
ég veled szegény öreg ember.
Ha én rigómadár lennék
Ha én rigómadár lennék
szerelemről énekelnék
de én űzött ember vagyok
puha fészket nem rakhatok.
Ha erdei medve lennék
édes mézet szürcsölhetnék
de mivel hogy szolga vagyok
felettem a nap se ragyog.
Ha én futó betyár lennék
űzőimen bosszút vennék
de én olyan jámbor vagyok
ma vagy holnap éhen halok.
Veled vagyok
Előtted megyek
te én előttem
a koranap aranylánca
csilingel kezemen.
Hová mégy – kérdezem
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.
Előtted én
te én előttem.
Egy kapu előtt mégis megállunk.
Megcsókollak
te nekem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.
Kegyetlen szépség
Élt egy ember
és keresztre feszítették.
Mindenki elfordult tőle
de hajnalonként
halott jobbkarján
egy sárga rigó
fütyörészett
messzehangzón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése