Haza akartam,
hazajutni végül. Az utóbbi években mindig ez jutott eszembe, s a
tékozló fiú története, ha ide, a szülői házba vetődtem.
Tágabban értve az elmúlt éveket. Mert idestova már kettő, vagy három is eltelt, mióta senki sem jár már ide. S ahonnan az ember eltűnik, ott rögvest megjelenik a természet. Az ablakba máris gerlék költöztek.
***
Kossuthlajosutca száztizenhat, harmadikemelethúsz. Milliószor kimondtam, leírtam életemben, elköltözésem (2000) óta is, folyamatosan.
A családból korábban soha senki nem lakott a kies vörös Csepel környékén, és nyilván ez a helyzet máig sem változik, ha 1986-ban váratlanul nem érkezik meg közéjük valaki, és ez a tény hirtelen nem igényel valami szükségmegoldást.
A Kossuth Lajos utca gyerekkoromban is Kossuth Lajos utca volt, természetesen. A szemközti Szent István viszont akkor még Kalamár névre hallgatott. Rendkívül izgalmasan hangzott ez a Kalamár (például emlékeztetett arra az óvodai versre, hogy "Kalmár jött nagy madarakkal"), s pláne izgalmassá tette, hogy senkinek fogalma sem volt arról, hogy ki volt ő.
Csak jóval később, a szüleim mondták el, hogy helyi kommunista mártír volt, s hogy azonos nevű, hajdani óvodai csoporttársam pedig egyenesen az ő unokája.
Hiába, korán megérintett a történelem szele.
A családból korábban soha senki nem lakott a kies vörös Csepel környékén, és nyilván ez a helyzet máig sem változik, ha 1986-ban váratlanul nem érkezik meg közéjük valaki, és ez a tény hirtelen nem igényel valami szükségmegoldást.
A Kossuth Lajos utca gyerekkoromban is Kossuth Lajos utca volt, természetesen. A szemközti Szent István viszont akkor még Kalamár névre hallgatott. Rendkívül izgalmasan hangzott ez a Kalamár (például emlékeztetett arra az óvodai versre, hogy "Kalmár jött nagy madarakkal"), s pláne izgalmassá tette, hogy senkinek fogalma sem volt arról, hogy ki volt ő.
Csak jóval később, a szüleim mondták el, hogy helyi kommunista mártír volt, s hogy azonos nevű, hajdani óvodai csoporttársam pedig egyenesen az ő unokája.
Hiába, korán megérintett a történelem szele.
***
Kilenc háztömb. Hat a Kossuth Lajos utcában, s három odaát. Tízemeletes kilövősilók. Állítólag összesen mintegy 7000 ember él itt.
Akár egy kisebb vidéki városban.
***
Ragyogó, verőfényes délelőtt, a nyár talán utoljára hallat magáról. Három
kávé a reggeli, s a Die Schöne
Müllerin meg a Winterreise dalai. S a Vándorének, amely szintén nem lett volna a Winterreise nélkül.
Én őszintén szeretem ezt a helyet, nincs okom nem szeretni, sőt valami mély vonzalmat érzek mindaz iránt, ami itt körülvesz. Időről időre nyugalmat és egyedüllétet kínál. Mindez most különösen oly fontos.
Itt kezdődött minden, talán patetikusan hangzik, de egytől egyig itt születtek az álmok. Az a kisfiú, aki akkor itt élt, mintha egy másik életből szólna át, mégis a legvalóságosabb módon itt van most is.
Már ő is a Winterreisét hallgatta, zeneszerző akart lenni és Erdélyről ábrándozott.
Itt kezdődött minden, talán patetikusan hangzik, de egytől egyig itt születtek az álmok. Az a kisfiú, aki akkor itt élt, mintha egy másik életből szólna át, mégis a legvalóságosabb módon itt van most is.
Már ő is a Winterreisét hallgatta, zeneszerző akart lenni és Erdélyről ábrándozott.
Csak az iránytű bolondult meg kissé.
Vajon miért nem súg már az őrangyal?
Csak nézem most, hogy integet odaát
az a (királyi) jegenye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése