Lassan minden célba ér. Körbeér.
Bemutatták a Házsongárd-filmet, s az, akinek néma sugallatára egykor elindultam Erdélybe, véletlenül odakapcsolt. Ma reggelt fölhívott, hogy gratuláljon a zenéhez (noha magát a filmet jól lehordta).
Jobban esett ez, mint valami Junior Prima-díj.

*

Csoóri Sándor

Egy erdélyi város dombján állva

                                          Balogh Júliának

Város, ezer kézzel téged is megfojtottak.

Röpült zuzmarás szobraid feje

téli kertekbe

s a malomárok mocskai közé.

Régi palotáidba pedig

az élők mellé

beköltöztek a svábbogarak.

Húsz éjszakán át

ordítoztam egyedül a temetődben:

Idegen vagyok itt, Város, a sírköveid között,

de a holtaknak kiásott, sárga földed

minden érkezésemet visszajelzi.

Szólíts meg ezért engem a magam nyelvén.

Szólíts meg engem a mai havazásban.

Bárhova hányódhatok,

megkínzott zsoltáraidat

éneklem egyedül is.

Város, ha elhagylak,
első hazámban is száműzött vagyok.