Fecske jön
s átszáll szétnyitott ujjaim között.
Nyomában könnyű felhők sikladoznak.
Tavasz! Tavasz!
Ma már a sikongó köszörűkövek
és a disznóölő kések is őt köszöntik.
Köszönöm, én is jól vagyok.
Az akácfáimon
fehér ruhás angyalok ülnek
s valaki olyan hóhérokról mesél nekik,
akik az én ablakom előtt is elsétáltak.
Istenem, hol van már az a délelőtt!
Hol van már az az este!
A gyászoló özvegyek azóta
halkan suhanó autóval
járkálnak át a túlvilágra.
Tavasz! Tavasz!
Virágnövesztő évszakom!
Azt mondják: neked még vannak
kihantolható halottaid.
Szépek, hosszúak, átlátszóak.
Én hiszek neked, de várd meg azt a húsvétot,
amikor könnyű felhőkbe
vagy tűzbe öltöztetheted őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése