összeomló realitás

betűk
és hangjegyek egymásutánja
évszakok
esték és reggelek mibenléte

mi is ez a nagyszabású
érthetetlen és
könyörtelen káprázat
melyben élned adatott

*

ne legyen gondod a múlttal
nincs már rá idő

de mi lesz az évekkel
melyek észrevétlen
elmentek melletted

melyeknek nem voltál ura

mindezért cserébe
mintegy bosszú gyanánt

végül nem is mentek el

*

(legvégül bizonyára
ez is a nagy terv része volt

s jó volt így, ahogy volt)

*

zongorázni újra

szorgalmasan gyarapított de
önmagában mit sem érő tudásod
belesűríteni egy jól megformált frázisba

az érintés súlya
vagy játszi könnyedsége

("szólj gyöngéden, de erővel")

ez hiányzott már

*

"a szürke eminenciás
aki nélkül nem működik semmi"

*

nyomot kell hagyni
szólt a nagydarab, szigorú ember

nyolcvan éves volt, de az arcán a bőr
sosem értettem
olyan sima, akár egy kisbabáé

csak az a fontos, hogy nyomot hagyjunk,
majd lassan megfordult
és elindult az Ismeretlen felé