2015. november 21., szombat

Köszönet KJ-nak ez úton is
édesapja csodálatos könyvéért,
bár nem hiszem, hogy ezt olvasná,

valami most belőle külön
idekívánkozik,
remélem, hogy ez megbocsátható


Kodolányi Gyula

Némák maradunk, bénák
Being Dumb

Véresen, a torok fájó gátján
szakad ki a szavak lehellete.
the breath of words. Hallok hangokat gyakran
idebent, de leírni csak ritkán
tudom őket. Hallottam a moccanást,
a szó-magzat mozdulatát. Elúszó
dallamot, a legszebb kádenciát,
elérhetetlent, kimondhatatlant.
Nem lett belőlük, nem lesz lehellet,
csak néma dallamként élnek a fejben,
az idegekben. A kézig, a tollig,
a papírra nem jutnak el soha.
Being dumb. Némák maradunk, bénák.
Hiába hallunk igaz dallamokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése