létezik-e ez a város 

vagy csak képzelődöm

a sörbe fúló ember-alattiság

a hajnali részeg ordítozás 
a székely népligetben

a norvégokat kergetjük

itt is meg amott is 

meséli a taxis

micsoda hősiesség

a szívnek 
meg kell szakadni

ha nyerünk ha veszítünk

szerencsére

mindig adódik rá alkalom

felfegyverzett rendőrök 
mindenfelé

minden utcasarkon

üveg alá kerülünk valahányan
mondá valahogy így pilinszky jános

talán épp egy ilyen szép novemberi reggelen

ki tudja

mindeközben 
egy könnyelműen iskolának nevezett 
szocreál rendelő-épületben

csótányok zuhannak 
megadóan

a zongora-billentyűkre

ezt már megszoktam ugyan

ádámot sajnálom csak aki fél a rovaroktól

de hogy 

a magasságos jehova tanúi

románul hirdetnek a blaha lujza téren

az aluljáró kellős közepén

ez valóban érdekes
nem árt közelebbről is 
szemügyre venni

román a hirdetőtábla a szórólap

milyen szerencséjük lenne velem

ha éppen nem telefonálnék

hisz konyítok valamicskét

e nyelven amely

pillangóformájú kicsiny hazánk táján

nem mondható épp közismertnek s népszerűnek

ki tudja 
összekeverték-e ők is budapestet bukaresttel

némi − büszkeségre okot nem adó de szerencsére távoli –

családi érintettség nyomán mondhatom

kinézem belőlük