Nézzétek csak
ez itt a Tower of Song
hol napjaim tengetem

lakájos cselédszobát bérelek
valahol
a százhuszadik emeleten

nem mondom
már ide feljutni is
szép kis teljesítmény volt

még ha a torony teljes magasságának
tizedénél sem járok

meghódítására
lenne-e még idő egyáltalán
erő tehetség is kérdéses

sebaj mondhatnám
van itt e kényelmes zugban minden
nem szegényház

könyvek rogyásig
lépni sem lehet már tőlük

egy antik óra
mely néha
zongoraszóra megbolondul
és újra járni kezd

poros relikviák

egy Frida-kép a falon
egy híres kép melyen
fáradt férfi síró nőalak ölébe hajtja fejét

meguntam mégis egyszer
az egyhangú néma órákat

és ki akartam törni innen
valahogy

az istenek is mintha
ezt sugallták volna

csak útmutatást térképet
nem nyomtak a kezembe
és azóta se hallattak magukról

azóta bolyongok itt
a hatalmas folyosók néma labirintusában

irány segítség nélkül
ami van is hamis vezérlet
álpróféták károgása

így hát hibát hibára halmozok
már megszólalásaimmal
nemhogy tetteimmel

melléütök a szegnek

hova lépek fű nem terem
(némi képzavarral élve)

mi súgja mégis azt hogy
vezet még út
a földre

tán nem is oly sokára
mégis odaérünk
valahová

s színről színre látunk
mindent

a Valóság
Birodalmában