Végképp nagyon nehéz beszélni, amikor a dolgok elrendeltetésszerűen vannak.
A maguk menetében.
Egyébként is, hogyan beszéljen az, aki a mindennapokban is csak dadog, keresi a szavakat?
*
Sehogy össze-nem-álló gondolat-szövedékek.
A régiek pedig: mintha egy másik életből szólnának.
*
Mindannak, ami történik veled, sőt Mindenkinek, aki megjelenik az életedben: szimbólumértéke van.
Ferenciek tere. Másfél sör a szürkületben. Volt osztálytárs. Jól menő cégnél dolgozik. Azt mondja, jó volt, amit korábban csinált, csak nem elég jó.
Kampa. Titeket irigyel az egész sziget. Egy nagy költő árnyékában, akiről W. egyszer azt mondta, érdemes lenne miatta megtanulni csehül. Hirtelen arra gondoltok, akár itt is maradhatnátok.
A szatmári pap a bérmáláson. Nemcsak György, Mihály is összeköt: a Szamos, az Aranyos, a Rákos vidékét. Megtudom, hogy Mihály (arkangyal, de valójában: a Legszentebb Szeráf, a mennyei seregek vezére) földi megtestesülése: Szent György. Mint ahogy ünnepük is közel fél év távolságra található egymástól: szeptember 29--április 24.
G. azt mondja, tanuljunk meg aratni, munkánk gyümölcsét betakarítani, ha már a szüleink nem tanítottak meg erre. (Bezzeg a hollandok...) Káeurópa: kapard csak a falat, és szenvedj, gondolj folyton folyvást arra, hogy kevés vagy.
Pedig bizonyos időközönként valóban meg kellene állni. Felhőtlenül örvendeni mindannak, ami adatott. Minden kicsi, vagy nagy eredménynek. Mindennek, amire képes voltam.
*
Budapest. Mostanában, akár villamoson, vagy az utcán szétnézve, gyakran regisztrálom Nádas megfigyelését, miszerint egyre több a tetovált ember.
Gyerekkoromban szórakoztató volt nézni nagyapám karján az indiánfejet és a többi furcsa feliratot.
Most: émelygés fog el, mintha valami új-törzsi világba keveredtem volna.
*
Álom. Visszatértek a kommunisták. Az újjászerveződött ÁVH alkalmazottai üldöztek. Tudtam, hogy rögvest házkutatás következik, időm megszámláltatott.
Hazasiettem, és semmi mással nem foglalkoztam, minthogy leveleidet mentsem. Vagy egy folyóméternyit gyűjtöttem össze belőlük. Mind olyan szép piros-fehér-kék borítékban voltak, amilyenben anno a buszjegyet is kaptam Tőled.
Gondosan, élükre állítva egymásra helyeztem valamennyit, s végül a szekrény mélyébe suvasztottam őket. Ez a művelet talán egy óráig is eltartott. Nem értettem sehogy sem, hol késlekedhetnek az államvédelmisek.
Ennyi idő alatt hogyan nem jutottak már a nyomomra.
Azt sem értettem, se álmomban, se már félig ébren, vajon mi félnivalóm lenne e levelek miatt. Azt hiszem, csak biztonságban szerettem volna őket tudni.
*
I've also studied deeply in the philosophies and religions, but cheerfulness kept breaking through.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése