Indulat ellen harcolni nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg. (Hérakleitosz)

*

Mikor isten a szürke ősidőkben a dolgokat teremtette; 

összegyúrta a napot; 

és jön és megy a nap és visszatér; 

összegyúrta a holdat; 

és jön és megy a hold és visszatér; 

összegyúrta az embert; 

és jön és megy az ember és nem tér vissza.

(kelet-afrikai törzsi ének, 

Tornai József ford.)

*

Egy rossz film gyönyörű jelenetéről jutott eszembe. Kilencven körüli néni, megélte a huszadik századot. Székelyhíd, Debrecen, Tatabánya, két háború, megannyi rendszerváltozás és diktatúra. Mutatóujját belefúrja a félkemény tésztába, s már hangzik a tévedhetetlen ítélet, egy kanál liszt kell még hozzá.

A karácsony, régen, míg élt nagyanyám, mindig ezt jelentette... Ó, az egész nap tartó sütés-főzések. Tésztanyújtás és mákdarálás. A hagymás krumplisaláta, a töltött káposzta, a diós és mákos kalácsok, a lekvárban egyben-maradó hatalmas, mézédes fél-ananászbarackok. Dió cukor mák dió cukor mák széttördelődött az a világ. 

Mindez nincs most, de közben az ellágyulásnak sincs itt az ideje.

*

Van a tudománynak is érzéki oldala. Sokaknál tapasztaltam már, hogy benne élnek kutatási témájukban, rajongva annak szereplőiért, tárgyaiért. Az én kolindáim is árnyékként kísérnek már. Némelyikhez állandóan, folyamatosan visszatérek. A házasodni induló Nap és nővére, s ahogy végül fölkerülnek az égboltra. Kevés megrázóbb és gyönyörűbb történet van a világirodalomban, s ilyenkor áldom a sugallatot, amely ehhez a forráshoz vezetett.

* 

(Újra és újra mégis rácsodálkozom, mennyire átláthatatlan, végtelen finom szövedék ez a világ. Látvány, kép, utcán elkapott beszélgetésfoszlány. "Minden mindennel összefügg." Attól kaptam ajándékba ezt a szép közhelyet, akitől a Gross-képeslapot. Az emberek, a történések állandó, szakadatlan értelmezésünkre várnak. Sosem szabad belefáradni.)