Gyerekkoromban többen arra tanítottak, hogy az emberek rosszak, ne bízzak bennük. Később, felnövőben, sőt már felnőtten sikerült olyanokkal (jellemzően nőkkel) találkoznom, akik afelé irányítottak volna: az emberek jók, csak környezetük, neveltetésük, a társadalomba való betöretésük teszi őket rosszá. Megint később, talán némi opportunizmussal, de hajlamos voltam azt gondolni, hogy az emberek jók és rosszak egyaránt. Fogadjuk el ezt így, ahogy van. Most, húszas éveimből igencsak kimenőfélben, úgy látom, az emberek: mozgatottak. Se nem jók, se nem rosszak. Mozgatottak ösztöneik által, indulataik által, hangulataik által. Beléjük plántált rögeszméik ("világnézetük") által. Ahová, amilyen helyzetbe, szükségbe dobálja őket az élet, aszerint beszélnek, cselekszenek.
S nem győzőm hálával, ha olyan emberrel hoz össze az élet, akiben legalább a szándék megvan afelé, hogy ura legyen saját magának, saját sorsának, s ne rakjon kényéül olyan házat, melybe háziúr települ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése