BS

Nem tudok reagálni már érdemben a halálhírekre, még magaban sem, olyan mennyiségben érkeznek. Talán közrejátszik ebben az is, hogy bő egy éve (tágabban értelmezve jó pár éve) sok kapcsolat meglazult.

A. írja, hogy meghalt BS. Csak egy-egy emlékfoszlány. A Bagetelleket játszom a zeneiskolai "búcsúkoncerten". A millenniumi évben a TV-ben hallgatom, majd még évekig milliószor: a Hunok völgyét. BS legjobb barátja máig legnagyobb mesterem lesz. Évekig rabul ejt ez a világ: a nemzeti zene gondolata, hogy a magyar népzenével még ma is lehet valamit kezdeni. "Hogy én majd megmutatom, hogy..." stb. És az az ideológia is, amelyhez ez a zene olyan szervesen kapcsolódik.  

Furcsa belegondolni, hogy mennyire messze járok már. Nem a népzenétől feltétlenül, az ideológiától viszont biztosan (bármilyentől) és főként attól, hogy bárkinek bármit bizonyítsak. Remélem legalábbis.

Egyszer volt nálunk a konziban, beszélt a műveiről, és zenét is hallgattunk. Még nagymamám is eljött. Akkor egy kicsit már sok volt a "körítés". Zeneszerzőverseny. Hogy ez "nemcsak kiváló volt", de a "magyar zenei elemek" stb. Aztán még egy-két év, és teljesen más élmények, hatások... Ott volt a diplomakoncertemen, rögtön utána váltottunk pár mondatot. Mondott néhány teljesen irreleváns dolgot, rosszul esett, bár közönyösnek mutatkoztam Jóval később hallotta a Cassandrát is. Azt hiszem, akkor mondhatott le végképp rólam (ha addig bármi is).

Egyszer jártam nála, egy egész délutánt végigbeszéltünk. Kellemetlen volt. Abban a bizonyos "rezervátumban". Azért hívott oda, mert jó néhány rafiaszatyornyi könyvet akart nekem ajándékozni, valami hagyatékból. Erdélyi dolgok, főleg. Dehogy ezt csak "maga csak taxival tudja elvinni". Nekem viszont nem volt pénzem akkor taxira (másra sem nagyon), így félúton megkértem a taxist, hogy álljunk meg. Azóta sem tudom, hogy vittem haza a csomagokat.

Még beszéltem vele pár éve, amikor Terényit akartuk felhajtani. Segített is. Azzal hívott fel, hogy Terényi azt üzeni, "ő nem erdélyi zeneszerző, hanem magyar zeneszerző". (Most már az égben szkájpolnak.)

A régi darabokat -- a Kassák-requiemet, a Legendát, a Cantata Y-t stb. -- máig szeretném, azt hiszem. Ha meg merném hallgatni ezeket a régen-fontos darabokat. Általában nem meremn. Maradjanak meg úgy.

Isten Önnel, tanár úr. Hallom, ahogy távolodik és ezt mormolja: „Fiaim és lányaim, várjátok meg a Hajót a pirkadat jelével, a pirkadat jelével, Fiaim és lányaim”. 

Szeretnék benne hinni, de nem tudok.