"A megíratlan idő meg egyszerűen el se megy; ködszerűen üli meg a tájat és az elmét."
2019. április 18., csütörtök
( )
12
Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Igy iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése