A mester mondotta: "Amióta Cse zenemester elkezdte működését, a Kuan-csü dal refrénje mily magával ragadó, hogy betölti a fülünket?"
*
Egy alkalommal a mester éppen a zengőkövekkel zenélt Vejben, amikor a kapuja előtt egy ember kosárral a hátán elhaladt előtte, s így szólt: "Hogy csurig lehet annak a szíve, aki a zengőköveket üti!" Majd kevéssel később hozzátette: "Mily méltatlan is ez a makacssága, hiszen nem ismeri őt senki. Most azonnal fel kellene hagynia a tanítással! Még a Dalok könyvében is az áll: >Ha mély a víz, ruhástul kelek át rajta; ha sekély, ruhám térdig felhajtva gázolok bele<." A mester ekkor így szólt: "Mily biztos a dolgában! Nem volt még semmi gondja az életben."
*
Cse, a Lu-beli muzsikusok nagymestere Csibe költözött; Kan, a második étkezés muzsikájának mestere Csuba vándorolt; Liao, a harmadik étkezés muzsikájának irányítója Cajba települt át; a negyedik étkezés muzsikájának mestere, Csüe-je Csinbe ment át; a dobverő Fang-Su visszavonult a Sárga-folyó partvidékére; Vu, a kézidob pergetője a Han-folyó partjára költözött; Jang, a muzsikusok helyettes nagymestere és Hsziang, a zengőkövek ütögeője pedig egy tengeri szigetre vonult vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése