*
Mikre nem bukkan az ember. Tíz éves korom körül rongyosra hallgattam ennek bakelit-változatát, még az is eszembe jut most, hol ugrott a lemez, melyik volt az a szó, amely időnként hússzor is elhangzott, ha nem löktem arrébb a tűt. Örvendek, hogy ma is hallgathatónak, frissnek találom, (némi modorossága ellenére,) ráadásul mindazzal az élményanyaggal telítve, ami azóta történt velem, azt hiszem, mindezért a gyarapodásért érdemes felnőni s nem gyermeknek maradni örökre --
A könyvtár kiállítást rendezett a híres szabadulóművész életútjáról. A bejáratnál western-fazonú postakocsi, az olvasótermek emeletén életnagyságú viaszbábu áll: a Művész Úr felborzolt hajjal, minden erejét megfeszítve éppen széttörni próbálja bilincseit. (Már ott van egy ideje, mégis mindig halálra rémülök, amikor meglátom.)
A vezetőség már mindent megtesz, hogy becsalogassa az embereket. (Napjában könyvtár-túra is szokott lenni. Olyankor hirtelen több tucatnyian lepik el az olvasótermeket. Tátott szájjal figyelnek minket, a lényeket, amelyek kezükben könyvet tartanak, 2016-ban.)
Már gyerekkoromban mély ellenszenvet tápláltam a szemfényvesztők iránt. Szeretnék látni kitéve egy embert -- szerintem sokunk okulására szolgálna --, aki a belső bilincseket töri szét, amelyek lélekben tartanak fogva.
*
Ijesztő, már járok ide annyi ideje, hogy észrevegyem az arcvonások lassú változását.
*
két szál kappan fürdik a napban
tengerparton oszlik az alkony
ferde a balkon -- a szálloda-ajtón
légbe kilépik az ember az égig
(SZD)
*
Minden mindennel összefügg, még Kurtág is Másik Jánossal --
*
...mint az mezei viragoc, mint az arnyekoc, mint az buburec czac ollyac vagyunc...
BP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése