Három csodaszép nap egy kicsi Tolna megyei faluban, A.-val és M.-mel. Az egész fényét emeli, hogy talán már nem is lesz több vakáció az idén. A mesebeli dombok ("Isten vajaskenyere"), a hasonlíthatatlan csönd és nyugalom, az esti fröccsözések... Mennyi téma, amelyekre év közben se idő, se erő. Most is csak belekapunk ebbe-abba. (A sok-sok felmerülő emlék, micsoda múltja van már az embernek így harminc-közelben is. Néhány név és arc szinte beláthatatlan messzeségből dereng.) Egy valamikori ultiparti jelenlévő szelleme. Reggel fél 8-kor, fölkelve a lócáról, hogy rengett akkor alattunk a föld.
S most elsősorban, a svábok. Erdély kétségtelen hozadéka életemben ez (is), a fokozott affinitás a kisebbségi lét kérdései felé. Micsoda elképesztő és feldolgozatlan bűntény elüldözésük története. És mégis itt vannak, mind mennyiségben, mind aktivitásban messze túlszárnyalva elképzeléseimet. Gyönk, Varsád, Diósberény és főként Szakadát. Ritterwald ürmöse és borai, szerény kedvessége, múltmentő és jelen-gazdagító munkája, amely messze földön példaértékű lehetne.
Német szó, sőt igazából nem is német, valami elfeledett atlantiszi nyelv, amelyet az "őshazában" is már csak pár öregember ért. (Újabb lökés az Elnémulás-opera felé, ebben a korban alighanem a nyelvek tömeges elvesztése jelenti az egyik legnagyobb drámát.)
A haldokló, vagy inkább már halott illyési puszták, a romokban álló kastélyokkal és templomokkal -- valaha micsoda élet folyhatott itt. S a temetők. A régiek a történelem, az újak pedig már lassan saját személyes múltunk lenyomatai. J. bácsi sírja előtt megállva a szinte nevetségesen elfogódott, mégis helyükön lévő szavak. "Örülök, hogy itt lehetek."
"Ő is örül, hogy itt vagy", mondja A.
Köszönet mindezért... Csak néha azért fájdalom vegyül ebbe a végre-végre mégiscsak felhőtlen és gondtalan néhány napba. S nemcsak arra gondolva. Jó lenne egy ilyen hely. Az esély rá persze kevés, különösen, hogy ha még a meglévő lehetőségeket is elvétem.
(P. S. Valami azért nem tetszik nekem. Mikor legutóbb ugyanezen a tornácon üldögéltünk, víg kártyázás közepette, a rádió egész délután Cseh Tamás-dalokat játszott. Gyanús volt ez nekem. Akkor halt meg a Tamás. Most pedig... Karátson Gábor. Mi lesz itt? kérdezem én.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése